Polaris

Nincs más út, mint előre – a magyar kis-, és közép-vállalkozások jövője az európai piacokon

A KSH és az Ecostat közös jelentése szerint Magyarország bruttó nemzeti összterméke csupán 0,8 százalékkal nőtt 2007 utolsó negyedévében, az előző év azonos időszakához viszonyítva. Bár egyértelműen nem tudjuk megállapítani, mi okozta a GDP növekedésének csökkenését, valószínűsíthető, hogy a mezőgazdaság és az építőipar csökkenő teljesítményére vezethető vissza ez az eredmény*.

 Elemzők szerint az idei növekedés 2% körülire várható. (Összehasonlításként: Szlovákia éves GDP-növekedése 2007-ben 10,3%, Csehországé 6,6% volt.)

 Mit tehetnek a kis-, és középvállalkozások ebben a helyzetben?

Ez a gazdasági helyzet indokolja egyik lehetőségként az exporttevékenység növelését, amely lehetőségeiből a kis-, és középvállalkozások szerepe messze nem elhanyagolható. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által 2007 májusában kiadott jelentés** szerint Magyarországon a kis-, és középvállalkozások részesedése 2005-ben az üzleti szektor össztőkéjéből összesen 49-55% közötti.

2005-ben az összes nettó árbevételnek 18%-át a középvállalatok, 45 százalékát a mikro- és kisvállalkozások realizálták (az egyéni vállalkozásokat és az EVÁ-s vállalkozásokat is figyelembe véve). Az exportértékesítés megoszlásában a nagyvállalatok részesedése változatlanul túlnyomó, bár részesedésük enyhén csökkenő, míg a mikro- és kisvállalkozások részesedése enyhén növekvő. Reálértéken a kis- és közepes vállalkozások exportja 2002–2005 között 1650 milliárd forintról 2254 milliárd forintra növekedett, ami igen jelentős emelkedés.

 A jelentés a kisvállalkozásokat három markánsan elkülöníthető csoportba sorolja:

„Az első csoportba a vállalkozások mintegy 15 százaléka tartozik. Életciklusuknak expanzív vagy érett szakaszában vannak. Helyzetüket jónak tartják, és jövőképük is bizakodó. Jellemzően jogi személyiségű mikro- és kisvállalkozások, cégcsoportok, vállalkozói hálózatok tagjai. Főként más vállalkozások számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat,
létszámukat bővítik, és beruházásokat terveznek, árbevételük, értékesítési lehetőségeik,
kapacitás-kihasználásuk nő, eredményességük javul. A vállalkozók személyes jövedelme emelkedik. Köztük vannak a gyorsan – 2004–2005-ben évi átlagban 20%-nál gyorsabban – növekvők, a külpiacokon aktív, illetve terjeszkedő, vagy jelentős szellemi tőkét mozgató, innovatív kisvállalkozások. Finanszírozásukban banki forrásokra is támaszkodnak.

Hazai és külföldi eredetű, naprakész, speciális ágazati-szakmai, technológiai, üzleti,
pénzügyi, jogi információk fogyasztói és igénylői. A piaci elven működő tanácsadó vállalkozások és a vállalkozói szervezetek partnerei, utóbbiak aktív tagjai. A különböző vállalkozáserősítő és közbeszerzési pályázatok résztvevői, a pénzintézeti, tőkepiaci finanszírozás célcsoportjai.

A második csoportba a vállalkozások mintegy 16–20 százaléka tartozik. Életciklusuknak
kezdő vagy hanyatló szakaszában vannak. Helyzetüket rossznak látják és jövőképük is borúlátó. Főként a lakosság számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat. Ezek avállalkozások jellemzően vállalkozói hálózatokon kívül állnak. Helyzetük válságosnak tűnik. Árbevételük, kapacitáskihasználásuk csökken, értékesítési lehetőségeik, eredményességük romlik.

A harmadik csoportba a vállalkozásoknak az a 65–70 százaléka tartozik, amelyek egyik előző csoportban sem szerepeltek. Életciklusaik széles skálán, a kezdéstől az érettségig változnak. Helyzetüket közepesnek tarják és nem számítanak változásra: sem javulásra, sem romlásra. Több mint kétharmaduk egyéni vállalkozás és egyszeres könyvvitelt vezető mikrovállalkozás, vagyis betéti és közkereseti társaság. Hálózatosodottságuk kisebb, mint az első csoporté. Főként lakossági piacra termelnek, de jelentős a más vállalkozások számára értékesítők aránya is. Létszámukat bővítik és egy részük beruház, árbevételük, értékesítési lehetőségeik, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul, de kevésbé, mint az első csoporté. A vállalkozók személyes jövedelme mérsékelten emelkedik. Finanszírozásukhoz banki forrásokat csak kivételesen használnak, inkább családi, baráti segítséget vesznek igénybe.
Az általános vállalkozási ismeretek mellett ágazati-szakmai, üzleti, pénzügyi, jogi tanácsadásra szorulnak. Vállalkozáserősítő pályázatok esetleges résztvevői. A mikrohitelezés, a kölcsönös garanciavállalással működő pénzügyi intézmények és a hitelszövetkezetek célcsoportjai. Köztük vannak a bankok potenciális ügyfelei.”

Mi szükséges ahhoz, hogy a harmadik csoportban szerepelő társaságok az első csoportba kerülhessenek?

Ha a gazdaságunk a megszorító intézkedések, vagy egyéb makrogazdasági folyamatok következtében éppen nem, vagy csak kis mértékben növekszik, az egyetlen út az előre, azaz az európai piacok felé történő lépés. Viszonylag kevés vállalkozás teszi ezt meg mégis (attól eltekintve, hogy az európai felvevőpiac is lassú csökkenést mutat). Nagy-Britanniában tapasztaltam (ebbe beleértem Angliát, Skóciát és Írországot), hogy a híres magyar termékeink (hungarikumaink) nem igazán képviseltetik magukat a boltokban. Téliszalámi gyakorlatilag csak a reptéren kapható, az igazi illatos magyar paprika (töltenivaló, vagy akár cecei) egyáltalán nem elérhető, a külföldiek által ittlétükkor közkedvelt Túró Rudi ismeretlen fogalom. Bár ezek többségében nagyvállalataink termékei, igaz ugyanez a kisebbekre is. Biotermékeink versenyképesek lehetnének arrafelé, a finom, mézédes őszibarack ott hiánycikk, cseresznyét-meggyet Dél-Amerikából hozatnak. Ugyanakkor a lengyel, hasonló termékek szinte minden utcasarkon elérhetők.
Több magyar kis-, és közepes vállalkozással felvéve a kapcsolatot a következő tapasztalatokhoz jutottunk az elérhetőség, a külföldi piacokra betörés hiányát illetően:
• sok esetben hiányzik a tárgyalásokhoz szükséges magabiztos nyelvtudás,
• az európai üzletkötési kultúra, a bizalom megteremtése is problémás: volt kistermelő, akivel azért nem sikerült megállapodást kötnünk, mert az eddig rossz tapasztalatai alapján meg volt győződve róla, hogy nem fizetünk majd a termékért,
• talán az előző pontból következik a vevőkapcsolatok szegényessége is: több olyan közepes vállalkozás volt, ahol nem sikerült utolérnünk az illetékes személyt, sőt többszöri kérésünkre sem kaptunk visszahívást (természetesen megemlítve a telefonban a megkeresés indokát),
• üzlettervezési ismeretek hiánya: érdemes lenne például a projektmenedzsment eszköztárát alkalmazni az egyes üzleti ötletek értékelésére, a bevételek-kiadások megtervezésére, amely a banki hitelfelvételeket is megkönnyítené. Érdekes jelenség a nagyvállalatok és a kisvállalatok között az alkalmazott tudás különbsége – ez valószínűleg a tudás eléréséhez szükséges anyagi eszközök hiányából fakad.
• a szükséges termelőkapacitás hiánya: sok esetben szállítana is az adott kisvállalkozás, de éppen hogy le tudja fedni a piacot a jelenlegi eszközeivel. Az újabb termelőkapacitás bevonásához tőke kellene, lásd következő pont
• Az elérhető segítségekkel kapcsolatos információ hiánya: Magyarországon több szervezet is foglalkozik magyar termékek külföldi elterjesztésének segítésével. Ezek a segítségek a következők lehetnek (a teljesség igénye nélkül):
- Lehet pályázni támogatásokra, hitelgaranciára (állami, illetve Európai Uniós segítségek)
- Szervezetek, akik a külkapcsolatok létrejöttét céljuk szerint elősegíteni hivatottak: a kamarák, az ITDH, a nagykövetségek,
- Kockázati tőkebevonás.
• A hálózatosodás hiánya: mind az információtovábbításhoz (hol és milyen lehetőségek vannak), mind a tapasztalatok megosztásához, akár szövetségek alakulásához (pl nagyobb termelési igény lefedésére), akár érdekképviselethez is szükséges lehet.

Mi a teendő tehát?

A fentiekből három dolog következik: tanulni, hálózatosodni, tájékozódni. Nagyon sok jó minőségű magyar termékkel rendelkezünk, amelyek létéből az első csoport tagjai képesek gazdasági értelemben is sikert véghezvinni. Ha megnézzük az első csoport felsorolt ismérveit, látható, hogy pozitív jövőképüket a professzionális módszerek alkalmazása, a külkapcsolatok aktivitása, a hálózatosodás teszi realitássá. Biztos vagyok benne, hogy a kevésbé kedvező külgazdasági helyzet ellenére is lehetséges a magyar kis- és középvállalkozások 70%-ának további külhoni terjeszkedése, ami a sikeres növekedéshez a közeljövőben véleményem szerint elengedhetetlen.

Kárpáti Tímea
üzleti tanácsadó
www.polarismanagement.hu

*: http://index.hu/gazdasag/magyar/gdpi080214/ : „Újabb mélyponton a növekedés”

** A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE 2005–2006, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2007